Comoedia Diaboli - Iszonyat

Commoedia Diaboli - Az ördög komédiája. Eredetileg ez lett volna a címe ennek a most befejezett ciklusnak (11.11.22). De talán az egyik kép címe lehet a ciklusé is: Zárókép - Closing Picture. A képek összességükben közvetítik azt az életérzést ami engem ebben a nagyon fenyegető korszakban foglalkoztat. Nincs olyan szelete az életünknek ami nem lenne veszélyben, részlegesen vagy egészen lerombolva. Értékeink pusztítása agresszíven vagy lopakodva, soha nem tapasztalt intenzitással folytatódik. Baj van. Alapvető erkölcsi értékeink vannak megkérdőjelezve és sok esetben kifordítva, amit az emberiség néhány ezer éves történelme során kínkeservesen elért. Sok mindenen lehet és kell vitatkozni, de vitatkozni kell és nem rombolni. Meggyőződésem, hogy a művészet, a művészek ki kell lépjenek a kétségtelenül elegáns és mindenképpen kényelmes „Abstand halten“ - „Távolságot tartani“ magatartásból. Mostmár a rálátás hűvös atitüdje, kevés. Tudom, hogy én és a munkám, csak kis porszem vagyok, de a világegyetem ilyen kis porszemekből van összerakva. Ha minden porszem hallatná a hangját, talán egy figyelmeztető kiáltássá állna össze. Így próbálok élni és dolgozni, ezen az úton igyekszek néha bukdácsolni, de többnyire járni. . Weiss István - Frankfurt 2022 november.

Commoedia Diaboli - Die Komödie des Teufels. Ursprünglich wäre dies der Titel dieses nun abgeschlossenen Zyklus gewesen. Aber vielleicht könnte der Titel eines der Bilder auch der des Zyklus sein: Zárókép – Schlussbild. Die Bilder insgesamt vermitteln das Lebensgefühl, das mich in dieser sehr bedrohlichen Zeit beschäftigt. Es gibt keinen Teil unseres Lebens, der nicht in Gefahr, teilweise oder vollständig zerstört ist. Die Zerstörung unserer Werte, aggressiv oder heimlich, geht mit beispielloser Intensität weiter. Es gibt ein Problem. Unsere moralischen Grundwerte werden in Frage gestellt und in vielen Fällen auf den Kopf gestellt, was die Menschheit im Laufe einiger tausend Jahre Geschichte mühsam erreicht hat. Man kann und sollte sich über vieles streiten, aber man sollte streiten und nicht zerstören. Ich bin davon überzeugt, dass Kunst und Künstler aus der zweifellos eleganten und durchaus bequemen Haltung des „Abstand halten“ herauskommen müssen. Jetzt reicht die kühle Haltung der Einsicht nicht mehr. Ich weiß, dass ich und meine Arbeit nur kleine Staubkörner sind, aber das Universum besteht aus so kleinen Staubkörnern. Wenn jedes Staubkorn seine Stimme hören könnte, würde es vielleicht einen Warnruf ausstoßen. So versuche ich zu leben und zu arbeiten, auf diesem Weg versuche ich manchmal zu stolpern, aber meistens zu gehen. Stefan Weiss - Frankfurt November 2022.

Commoedia Diaboli - The Devil's Comedy. Originally, this would have been the title of this now completed cycle. But perhaps the title of one of the pictures could also be that of the cycle: Zárókép - Closing Picture. The pictures as a whole convey the feeling of life that concerns me in this very threatening era. There is no slice of our life that is not in danger, partially or completely destroyed. The destruction of our values, aggressively or stealthily, continues with unprecedented intensity. There's a problem. Our basic moral values are being questioned and in many cases turned upside down, which humanity has painstakingly achieved over the course of a few thousand years of history. You can and should argue about many things, but you should argue and not destroy. I am convinced that art and artists must get out of the undoubtedly elegant and definitely comfortable attitude of "Abstand halten" - "Keeping a distance". Now the cool attitude of insight is not enough. I know that I and my work are just small grains of dust, but the universe is made up of such small grains of dust. If every grain of dust could hear its voice, perhaps it would form a warning cry. This is how I try to live and work, on this path I try to stumble sometimes, but mostly to walk. István Weiss - Frankfurt November 2022. (Google translation)